A kivégzés
A Tizenhárom
Nemcsak a cserkészek, de az öregcserkészek is aktívan részt vesznek a falu kulturális, és történelmi életében. Salgo Tibor öregcserkész már második alkalommal szervezte meg az Aradi vértanúkra való gyertyás megemlékezést. Helyszínül a régi országzászló helyén álló kopjafát választotta. A szentmisét követően az ünneplő tömeg átvonult az emlékoszlophoz, majd meghallgattuk az elég hosszúra sikeredett ünnepi előadást. Végül mindenki egy égő mécsest helyezett el a kopjafa tövébe.
Az est hangulatát a csapat zenészei: Viki, Jucu és Zolti igyekeztünk emelni.
Zolti
Kivégzésük
A magyar sereg a Világos közelében levő szőlősi mezőn adta meg magát az orosz csapatoknak. Ez nagy sértés volt a császári oldal számára. Ha nekik adták volna meg magukat a magyarok, annak üzenete az lett volna, hogy az ellenük folytatott forradalom elbukott. Így azonban az volt az üzenete a fegyverletételnek, hogy a két nagyhatalom fegyveres erőivel szemben nem lehet tovább harcot folytatni. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy az osztrákok a tábornokokat megillető lőpor és golyó általi halál helyett kötél általi halált írtak elő a magyar tábornokok részére, miután az oroszok - noha ígéretet tettek az ellenkezőjére - foglyaikat némi habozás után átadták számukra.
Felix Schwarzenberg miniszterelnök utasítására, Ferenc József jóváhagyásával hadbíróság elé állították, majd halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar hőst. A hadbíróságot Karl Ernst törzshadbíró vezette.
Az ítéleteket Julius Jakob Haynauhoz mint Magyarország teljhatalmú kormányzójához kellett felvinni megerősítésre és aláíratásra. Valamennyi tábornokot kötél általi halálra ítélték, annak ellenére, hogy például Dessewffynek szabad elvonulást ígértek a fegyverletétele előtt. Dessewffy, Kiss Ernő, Lázár Vilmos és Schweidel József ítéletét Haynau "kegyelemből" golyó általi halálra változtatta. A 13-ak ítéletét október 6-án - szándékosan a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján - hajtották végre, ami ezért a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyászünnepe. Az ítéletek kimondása, a kivégzések mikéntje és sorrendje részletes meggondolások alapján történt. A legtöbb bosszúságot Damjanich okozta a császáriaknak, ezért őt illette volna az utolsó hely, de Haynau személyes bosszúja ezt is felülírta és így Gróf Vécsey került az utolsó helyre, aki miután már nem volt kitől elbúcsúznia, Damjanich előtt letérdelve, kezet csókolt neki.
Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):
1. Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes),
2. Gróf Dessewffy Arisztid, tábornok,
3. Kiss Ernő, tábornok,
4. Schweidel József, tábornok,
Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):
5. Lovag Poeltenberg Ernő, tábornok,
6. Török Ignác, tábornok,
7. Láhner György, tábornok,
8. Knezić" Károly, tábornok,
9. Nagysándor József, tábornok,
10. Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok,
11. Aulich Lajos, tábornok,
12. Damjanich János, tábornok,
13. Gróf Vécsey Károly, tábornok
wikipédia