A kitartó állatmegfigyelõk
Az előző nap a római kirándulás fényképeit nézegettük a csotthonban. Amikor is kipattant Balázsék fejéből, hogy ő másnap bizony állatlesre megy, és aki akar, tartson vele. Valójában ennyi volt az egész, egy sima 5let. Mikor reggel felkeltem, hatalmas örömujjongásba kezdtem: : ugyanis kinnt igaz téli idő köszöntött be - hóhullás, hóvihar (erre vártam már mióta!). Ekkor még nagyobb lelkesedéssel kezdtem készülődni! Mikor Zsó is elkészült, hajnali 6:30-kor elindultunk otthonról, hogy 7:00-re kiérjünk a kacsaúsztatóhoz. Útban odafelé, kíváncsi voltam, vajon lesz-e még vki rajtunk kívül, aki nekivágott ennek a reggelnek. Odaérve meglepően vettem tudomásul, hogy kerek 6-emberke érkezett. Mondjuk Balázson nem csodálkoztam, de a két őrsi tagomon.... hát igen: megleptek! : De nagyon örültem nekik!!! Ekkor nekivágtunk a mi kis túránknak. A végcél a lövölde volt. Na de az út! Azt azért tudni kell, hogy ez nem volt egy sima 7köznapi nap! Csak tényleg egy pár pontban az út történéseiről: hatalmas hóvihar; erős/csípős szél; térdig érő hó; a határban nem láttunk semmit (nem tudtuk kinyitni a szemünket!); egy Zsóhoz ragaszkodó mezei pocok; rengeteg vadkacsa, 5 őzike, 1 róka, egy nyuszi, 1 fácán; a lövöldénél a menedékkunyhó; a jó nagy hófelhőt kavaró vonat; a gyönyörű erdei (téli) természet; a sok(k) hulladék; kocsitolás teljes erőből; közös kép a malom előtt; végállomás előtt egy kis pihenő Salgó apáéknál. Komolyan mondom, hálát adok a Jó istennek, hogy egy ilyen eszméletlenül jólsikerült "kis" túrán vehettem részt! Nagyon élveztem! Igaz, nagymamám megemlítette, hogy nem vagyunk normálisak ilyen "ítéletidőben" túrázni, de tudom, hogy csak azért mondta, mert nagyon szeret minket! Igen büszke vagyok azokra, akikkel e nap túrázhattam!!!
Gabcsi