Még nem tudják, mire is vállalkoztak
Hazatérve
10 söv
2005. július 4-14. között egy felejthetetlen táborban sikerült részt vennie két elszánt cserkésznek, Vadkerti Bálintnak és jómagamnak Salgó Zoltánnak. A tizedik segédőrsvezető képző tábor otthonunká vált tíz napig a nevezetes Csali-völgyben.
Odaérkezésünk után mindenki magkapta a katonakönyvét és a dögcéduláját. Kis idő múlva napostisztünk közölte, hogy van három percünk az átöltözéshez faszedő ruhába. Hát nem sikerült ilyen hamar, így mindenki a tiszta, szép ruhájába ment fát szedni. Addig kellett szednünk amíg 2 köb fát nem láttak az alakuló téren a "főnökök" (Bartal Zoltán, Gál Hajnalka, Juhász Amália, Kocur László, Kopecsni Gábor, Matus Tamás, Nagy György, Nagy Tímea, Szeghő Sándor, Zalka Judit). Mindezek után őrsökre osztottak minket. Szerencsére Bálinttal egy őrsbe soroltak, a Lövészekhez. Elég hamar összebarátkoztunk mindenkivel. Következtek a fontosabb teendők: sátorállítás, körbeárkolás, budiásás,...Remek időnek ígérkezett, ám az időjárás rosszra fordult és tízből 6-7 napot esett, szakadt, szemerkélt, potyorászott az eső. Már minden ruhánk vizes volt, de mi "mindig vidámak" voltunk. Egész héten előadásokat tartottak a számunkra. A tudásunkat pedig ELEMÉR és a barátai mérték fel. Naponta sokat népijátékoztunk, énekeltünk. Naplót este szoktuk írni, ám a hét első napjaiban úgy kifáradtunk, hogy reggel a tisztálkodás és a sátorszemle között írtuk. A sövbotok napi rendszerességgel törtek pl.: ha 0,5mm-rel rövidebb/hosszabb volt, mint a parancsnokoké. Igen vidáman teltek a napjaink, soha nem unatkoztunk. Általában mindig építkeztünk, csatakiáltást, indulót írtunk.
Voltunk egy egynapos portyán Csábrád romjaihoz meg vissza, persze végig esett az eső. Korán reggel indultunk és késő este érkeztünk meg táborunkba.
Számomra igen sokat jelentett ez a tábor. Többek között megtanultunk minden olyan szükséges dolgot ami a segédőrsvezetéshez kell.
Jó munkát!
Zsé SZ-INY-900-323