És ez mind cserkész
És ez mind cserkész
És ez mind cserkész
És ez mind cserkész
És ez mind cserkész
És ez mind cserkész
És ez mind cserkész
És ez mind cserkész
És ez mind cserkész
És ez mind cserkész
És ez mind cserkész
És ez mind cserkész
És ez mind cserkész
És ez mind cserkész
És ez mind cserkész
És ez mind cserkész
És ez mind cserkész
...de, hogy mit? Na jó, kezdjük a legelején.
Az őrsöm tagjai nagyon kíváncsiak voltak merre járok, mit is látok Komáromban, miért szeretem annyira ezt a várost. Megígértem nekik, hogy egyszer elviszem őket oda és mindent megmutatok nekik. Így is történt, július 1-én, a szünidő első napján kiadós közös reggeli után felültünk az Újvárba tartó buszra. Azaz csak ültünk volna, de annyian voltak, hogy állóhelyünk is alig volt. Újvárban pedig irány a vasútállomás, ahogy én is tettem minden hétfő reggel. Komáromban elindultunk a szokott úton, amit hétről hétre én is megteszek. Útközben megálltunk a színház előtt, majd átmentünk a víztoronyhoz, megálltunk a parkban a szökőkútnál, ahol még sosem álltam meg amióta Komiban vagyok. Benéztünk az András templomba, majd megpihentünk Jókai Mór ölében:. A következő állomás a sulim volt, először benéztünk a Lehár épületbe, majd megcsodáltuk a tiszti udvarát, kiéltük színész hajlamainkat a szabadtéri színpadon, fényképre pózoltunk a tükör részben, átkeltünk a patakocskát átívelő hídon, végül szemügyre vettük a díszterem épületét. A Klapka téren megbarátkoztunk az oroszlánokkal, megvártuk a kiskatonát, majd benéztünk az Európa udvarba. A bizsutérián kívül a jégkristály bizonyult nyerőnek. Folytatva az utunkat, elhaladtunk több templom mellett mire megérkeztünk a vásárcsarnokhoz, ahol elkapott minket a vásárlási láz. Visszatérve az Európa udvarba megkóstoltuk Komárom legfinomabb fagylaltját. Délután pedig ellátogattunk a kirándulásunk egyik fő helyszínére, méghozzá a múzeumba, ahol megnéztük a Magyar Kálvária 1945 - 1948 című történelmi kiállítást a kitelepítésekről és deportálásokról, valamint az állandó kiállítást. Azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy mély benyomást tett ránk ez a kiállítás. Sajnos elhagyva a múzeumot eleredt az eső, így beültünk a Fekete kutyába. Jó kis hely, nagyon tetszett a csajoknak is. Összeszedve a maradék erőnket, kigyalogoltunk a vasútállomásra. Hulla fáradtan, de élményekben gazdagon tértünk haza.
Dandi