Turbócsigák prortyája

Köszönet az udvardi lelkes kis cserkészeknek, akik segítettek nekem a múlt szomba-ton összegyűjteni falujukról (Udvardról) a lehető legtöbb információt. Megérte eltekerni egészen eddig, ugyanis meglepő és egyben érdekes adatoknak kerültem a birtokába?. Mindez úgy kezdődött, hogy mi: itt a nemeskajali biciklis szín-játszókör feladatul kaptuk, hogy válasszunk ki egy dél-szlovákiai települést és arról szerezzük be a legtöbb felhasználható infót. Ugyanis van rá egy hónapunk, hogy ezekből a tudósításokból összehozzunk egy olyan jelene-tet, ami teljes mértékben tükrözi az egyes falvak életét. Rögtön Udvardra gon-doltam, ugyanis az elmúlt nyáron megismerkedtem egy cserkészvezetővel, Gabcsival, akinek a segítségére támasz-kodva nagyon könnyű dolgom volt. Megbeszéltem vele előző nap telefonon, hogy kb. mikor érkezem és hogy hol várjanak. Igaz, Vele csak a nap végén futot-tam össze, de a kedves kis Tur-bócsiga őrsével már kora reggel. Ők voltak azok, akik vették a fáradságot és kora reggel óta járták csakis az én kedvemért (!) a falujukat. Sőt nem csak Udvard utcáit, hanem annak minden zugát bejárták: erdőt, mezőt, határt, vasutat, kavics-bányákat, Kálváriát,...! Nem is tudom, hogyan fogom Nekik mindezt a segítőkészségüket megköszönni!...De talán egy kis ízelítő felkelti a Ti érdeklődéseteket is, hogy megéri Udvardra bármikor ellá-togatni: (persze nem árulhatok el minden kulisszatitkot, mert akkor nem maradnak meglepik a jelenetembe!) de azért annyit elárulhatok, hogy a kiscsigák szerint él Udvardon egy 78 éves Józsi bácsi, aki mellesleg libapásztor. Érdekesség, hogy a jelenlegi 28 libája közül épp a múlt héten evett meg egyet a szomszéd kutyája „Cseppi“, és hogy be akarta a gazdát perelni, de nem tudott levelet írni ?; majd úgy döntött, hogy személy-esen látogat el a főbíróságra, de mivel libáit nem tudta a főúton szabályosan terelni/vezetni, jó ráfázott szegény öreg...Ezenkívül hallottam egy vadász-ról is, aki épp egy rókaharapástól szenvedett, majd elmesélte a kiscsigáknak, hogy már mennyi kullancs volt benne az élete foly-amán!De ez még mind semmi: a bakter Pisti bácsi, aki zöld „monterká-ban“ futkosva igazította őket át a síneken – hát ez is nagy szám lehetett! Majd a kavicsbányához érve a horgász Zsé bácsival is összefutottak, aki épp egy hatalmas csukát próbált a horog végre csalni?.Útjuk végéhez közeledve belébotlottak állítólag egy Gazsi nevezetű ?ckóba, aki szakmáját tekintve gombász volt (és köz-tudott, hogy szegény Gazsi egyszer igen pórul járt, ugyanis saját édesanyját mérgezte meg a gombáival?). Majd lehet a sors hozta így, de igaz, ami igaz, összefutottak „Sztívön“-nel, aki Hitler barátjának tartotta magát és szegény feje alig bírt össze-hozni egy épkézláb magyar mon-datot?.És hogy milyen kicsi a világ?! Hát képzeljétek: a Kálvária előtt találkoztak „Pierot“-tal, aki állítólag a Megasztárból jött és hangfelvételeket készített, ugyanis az eddigi versenyzők túl gyatrának bizonyultak. ....hmm, ezek szerint bármelyik faluban felbukkanhatnak... javaslat: gyakoroljatok énekelni!?...És még mielőtt befejezném e cik-kemet természetesen nem csak nektek, kedves Kiscsigák, hanem a falubéli összes bácsikájának, sőt „haladó“ embörkéjének nagyon-nagyon szépen köszönöm az együttműködését !!! És még sok-sok dolog tör-tént e nap, de ezeket már csak a jelenetemben közlöm. Igen hálás lehetek nektek, kedves udvardi Turbócsigák, (mert bizony azt is tudom, hogy nem adtak ám nektek minden infót olyan kön-nyedén...!) úgyhogy mége-gyszer nagyon szépen köszönöm és üzenem Nektek, hogy továb-bra is legyetek ilyen szorgalma-sak, segítőkészek, vidámak és kitartóak, mint ahogy azt a szom-bati nap bizonyítottátok! Minden jót, és a meglepi a végére: a premier előtti előadásra már van is helyetek foglaltatva- várlak benneteket!
Sziasztok!!!

Nagy Kornélia, azaz: „Nelli “