Méta & toura

2004 szeptember egy napján egy csütörtöki nap délutáni részében feszálltunk a 14:40-es buszra. Hogy mi célból? Hogy eljussunk kisebb-nagyobb átszállásokkal Zsérére (®irany, Nyitra mellett). Itt került megrendezésre az Országos Akadályverseny és Métabajnokság.

Ez egy orszá-gos cucc, úgyhogy gondoltuk, hogy sokan leszünk. Ez így is lett, mivel több mint 400 cserkész árasz-totta el a domboldalt, akik sátraikat szándékozták felverni. Így egyszóval: sokan voltunk. Aznap este a tábortűz elég unalmas volt, mivel nem voltak jelenetek. De a ST-sök bizonyították, hogy mennyi népdalt ismernek. Másnap lezajlott a métabajnokság, amin nem valami szuperul szerepeltünk. Csoportokra voltunk osztva. Mi Újvárral, Nyékvárkonnyal és Királyhelmeccel voltunk beosztva. Háromszor játszottunk, de az utolsó játszma döntetlenre sikerült. Tomboltunk az örömtől. De persze még azt elfelejtettem, hogy Dixi (A. Gabi) nem játszhatott, és lehet, hogy vele megnyertünk volna a bajnokságot – kitudja...? Másnap 5.30-ra volt fölhúzva a csörgőm, ugyanis 6.10-kor indultunk a túrára. Meg kellett mutatni, mit is tudunk. Reggelre megfagyott csontos töpörtyűs kenőt ettünk kemény kenyérrel... Szuper volt. Az útra igen kevés kaját kaptunk, úgyhogy meg is álltunk venni kenyeret, ezt jól tettük. A versenyre TBO-ként voltunk bejelentkezve, ami egyáltalán nem nagyképűségből volt... (ugye Újvár?) Kb. 25 km-t tettünk meg és olyan három óra felé érkeztünk vissza a „táborhelyre”. Mivel ezt a versenyt a ST tábor résztvevői szervezték, így ők is voltak az állomások a portyán. Nekem személyszerint nagyon tetszett ez a három nap, és jövőre is elmegyek, ha lehet, de csak az biztos, hogy két hálózsákkal és négy meleg pulcsival. Az esti tábortűz nagy meleget és fényt adott, hogy így szerényen fogalmazzak. Óriási volt. Ez este az előadások tartották a színvonalat (!). Fáradtan bevetettük magunkat a hálózsákunkba és immár Gabcsi társaságában megszámoltuk a bárányokat egészen reggel hétig. A buszban lévő emberek arca magáért beszélt: kókadt fejek, csík szemek, csönd. Ilyen állapotban állt meg Udvardon is a buszunk, és mi hazamentünk. Díjmentesen, de azért a nap kisütött és NEM FÁZTUNK, csodálatos... Zsilett