Cserkésztábor határok nélkül

A tardoskeddi cserkészek jóvoltából idén nyáron két hetet tölthettünk ketten (Sandi & Dandi) Néme-tországban.

Kimerítő, országokat átszelő vonatozás után érkeztünk meg utunk első állomáshelyére, Fürthbe, ahol az ottani cserkészek szállásoltak el. Felvertük sátrain-kat az egyik utcában, egy eléggé kietlen területre, két nyaralóház közé, az éjszakákat javarészt mégis az ottani cserkészház-ban töltöttük. Sajnos a fürthi cserkészekkel alig találkoztunk, mivel ők még az iskola padjait koptatták (júl.31-ig).Ellátogattunk a közeli Bam-bergbe. Megcsodáltuk a régi városházát, gazdagon illusztrált falaival, mely kétoldalról csakis hídon közelíthető meg, mivel körülöleli a várost átszelő Reg-nitz folyó. A bambergi dómot sem lehetett kihagyni, hiszen érdekessége, hogy itt nem csupán a dóm első, de a hátsó részében is található egy oltár. A napfényes délutánt egy szabad-téri fürdőben töltöttük, ki fürdés-sel, ki napozással és voltak akik csocsózással, ill. sakkozással ütötték el az időt.Két felejthetetlen napot töltöt-tünk Nürnbergben. Meg-csodáltuk a várat, az óvárost keskeny utcácskáival, a Szent Lorenz templomot és a Frauen-kirche (Asszonyok temploma) szemetgyönyörködtető zenés órajátékát. A 3D-s moziban egy vén tengeri teknős vezetésével bepillantást nyertünk az óceán élővilágába és egy del?n puszival búcsúzott tőlünk. Az élménypark mindannyiunk elvárását kielé-gítette, sőt túl is szárnyalta. Érzékszerveinket kihasználva fantasztikus attrakciókban volt részünk. Egy hatalmas gongot sikerült érintés nélkül, csupán egy jó hangos csatakiáltással (Temperamentó) megszóllaltat-nunk. Nürnbergi kirándulásunk csúcspontja az a dokumentációs központ volt, amelyet még Hitler építtetett kongresszusi központ gyanánt. Hatalmas épület, pedig be sem lett fejezve. Nagyon érdekes kiállítást tekintettünk meg itt Nürnberg és maga Németország, valamint Hitler szerepéről a világháborúban. Elmentünk a Zeppelinwiesere, ahol valaha Hitler több 10ezer fős tömeg előtt szónokolt.Nürnbergből egy hosszú út után érkeztünk táboro-zásunk színhelyére egy Berlin melletti kis falucskába, Tangens-dorfba a 700 főt számláló német szövetségi nagytáborba. Mi 19-en Szlovákiából 20 németországi rover cserkésszel egy külön altábort alkottunk. Már az első napokban kiderült számunkra, hogy ez a cserkésztábor különbözik a mi táborainktól, de nem is kicsit. Nem hiába mondják „Ahány ház, annyi szokás!“ Sokkal szabad-abb a tábori program, hogy csak pár dolgot említsek, olyan hogy 7 órai ébresztő, reggeli torna, zászlófelvonás, napiparancs, körletépítés náluk nincs is. A kényelem viszont annál nagyobb volt, hiszen tábori budi helyett jól felszerelt fürdőszoba állt a rendelkezésünkre. A túlzsúfolt napi program miatt nem kellett aggódnunk, mi viszont kivettük a részünket szinte mindenből. Építettünk egy tábori kaput az altáborunknak, ahol hamar kiderült, hogy a csomózás nem az erősségük a német cserké-szeknek. Részt vettünk a tábori napilap szerkesztésében, azaz bemutatkozás gyanánt érdekes cikkeket közöltünk magunkról. A táborban lehetőségünk nyílt részt venni egy kézműves vásáron, ahol az egyes sátraknál beletan-ulhattunk különböző kézműves mesterségekbe (pl. kosár-fonás, kovácsolás, papírkészí-tés, könyvnyomtatás, fafaragás, babakészítés, bőrdíszmű, íjkészí-tés, ékszerkészítés...) És hát mivel vásárban voltunk, ?zetnünk is kellett a vásárolt apróságokért. Nagyon élveztük azt az igazi vásári hangulatot, egy csomó mindent kipróbáltunk elkészíteni. Volt szerencsénk részt venni egy túrán, amely a himmelfrosti tavakhoz vezetett. A hely érdekessége, hogy a német Mikulás bácsi ott lakik, legaláb-bis a leveleiket oda címezik a kisgyerekek. Az odavezető úton igaz egy kissé eltévedtünk, betévedtünk egy katonai gyakor-lótérre, ahol bármelyik pillanat-ban az égből alá szállhatott volna bármi, de hát végülis elértük a végcélt. Jöhetett is a jól megér-

demelt fürdés, majd a grillezés. Ja, azt nem is említettem még, hogy az egész tábor ideje alatt a konyha önkiszolgáló alapon működött, azaz ha éhes vagy készíts magadnak egy szend-vicset vagy ha kedved van főzhetsz is. Hát mi főztünk is. Azonban volt valami ami még a rendszeres főtt kajánál is jobban hiányzott, mégpedig az esti tábortűz. Ez viszont nem-csak nekünk, hanem a német csekészeknek is, ugyanis azon a területen magas fokú tűzveszély miatt nem lehetett tüzet gyújtani. Próbáltuk kompenzálni néhány fáklyával a nagysátor alatt, de az nem volt az igazi, viszont így is sikerült kölcsönösen meg-tanítani egymásnak néhány jó kis játékot, éneket. Az egyik este meghívást kaptunk a berlini cserkészcsapat „tábortüzéhez“ (tűz híján lámpás). Nagyon ked-vesen fogadtak bennünket, még egy kis édességet és üdítőt is kaptunk. (Náluk ez is szokás a tábortűznél.) Nagyon jól szóra-koztunk, tanítottunk nekik egy – két játékot. A cserkésztábor utolsó két napját a mi altáborunk a fővárosban, Berlinben töltötte. Nem is tudom, hogyan írjam le azt a rengeteg mindent, amit lát-tunk, azt nem is lehet szavakba foglalni, ott kell lenni és látni kell. Felejthetetlen élményekkel lettünk gazdagabbak. Hihetetlen volt a berlini fal még megma-radt részei mellett elsétálni. Félelmetes volt a felismerés, hogy valaha ez a fal választott el egyik napról a másikra csa-ládot, rokont, várost, országot és valamilyen szinten egy egész kontinenst. Felmentünk a TV toronyba, ahonnan 203,79 méter magasból csodálhattuk meg Ber-lint. Voltak olyan távoli épületek, amelyeket már alig láttunk, de még azok is Berlinhez tartoz-tak. Hát igen, egész Szlovákia lakossága elférne Berlinben. Jártunk a Szlovák Nagykövet-ségen, ahol felettébb kedvesen fogadtak bennünket, röviden bemutatták országunkat a német cserkészeknek és még egy kis frissítővel is megkínál-tak. Alaposan szemügyre vettük a német Parlament épületét is, felmentünk még az üvegkupo-lájába is, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt Berlinre. Kipróbáltuk Európa leggyorsabb liftjét, amely pár másodperc alatt tett meg 24 emeletet. Továbbá megnéztük a Humbolt Egyetemet, a Ber-lini Dómot, a Pergamen Múzeu-mot, a vörös városházát (Rotes Rathaus), átsétáltunk a Bran-denburgi kapu alatt. A Győzelmi oszlop (Siegessäule) az arany angyallal a tetején csodálatos volt az éjszakai megvilágításban. Az Emléktemplom (Gedächtni-skirche) a világháború korát idézi fel, mivel akkor bombáztak le. Berlin gyönyörű város és az esti kivilágítás által talán még szebb.Hálásak vagyunk a nürn-bergi cserkészeknek és Kele Szilinek, hogy lehetővé tették számunkra, hogy eljussunk hozzájuk Németországba, és közösen táborozzunk velük.Dandi