Kiképzőtáborok, Ipolynék

A 9. számú segédőrsvezető-képző tábor emlékei dióhéjban

Az ember egy ilyen helyre összeszorult szívvel és rossz gondolatokkal indul el. Ez velem is ponto-san így volt. Az odafelé út szórakoztató volt. Még néhány ÖV-s srác a kötelező versírását fejezte be, még én is besegítettem nekik.Na de térjünk a lényegre: a SŐV. Nagy-táskákkal, botostul, lavórokkal a kezünkben a busz és a táborhely közötti távot Balta Zsolti közreműködésével végigmeneteltük. ill. szárut koptattunk. (Ebben a programban minden nap 14:30-kor részt kellett vennünk.)Az első napokban előadásokat hallgattunk általá-ban zuhogó esőben a nagysátorban. Udvardról hárman voltunk Hajdu Anikó, Vadkerti Balázs, és én Salgo Viki. Én és Ani a Zrínyi bástyá-ban voltunk, Bali pedig a Pálffy bástyában. Amelyekre hál’ Istennek mindig (jobban mondva 2x) kisüt-ött a nap! Ez minjárt jobb kedvre derített bennünket.A SŐV és az ÉV egy helyen kajált, ezért mindig megbeszéltük az aznapi dogainkat egymással.A sövbotot (170 cm) és a söv tarisznyát mindig cipel-nünk kellett. De a végére már totál meszoktuk. Az 5. nap után már kezdődtek a „vipró”-k. (vitéz próba) Nép-daltól csillagászatig minden. Ebbe beltartozott a rovásítás, térképészet, egészségögy, illem-tan, szerszámhasználat, állatismeret, túra, tűzrakás, a cserkészet sajátos jelei, csomózás, növényismeret és persze a morze.A hangulat mindig jó volt, nagyokat nevettünk egymás badarságain és az összetört zászlóboto-kon. A tábortüzek is nagyon jók voltak (főleg, amit néha a törzs produkált ...:).Sok új embert ismertem meg, sok pozitívat és sok ember igazi oldalát... A végére egészen szépen kisütött a nap, sőt nagyon szépen. Az utolsó nap délutánjára már a leckefüzet sorai tele voltak aláí-tásokkal, kivéve a „túra, portya” sorát... Igen, pontosan! Az előző napok esője miatt utolsó napra maradt az a híres „kintalvós” portya. Elég nehe-zen indult 80°-os szögben felfelé az út, de a legnehezebb rész után már csak a 81°-os szögű sáros domboldal volt a jobb, persze éjjel 11-kor. De az álmunk édes volt, mert tudniillik szokás szerint a SÖV egyetlen kényelmes éjszakája ez volt. Ünnepélyesen mekaptuk a SÖV-gyűrűt az esti 10 perces táborűznél (ami „álmos és fáradt vagyok“ okokból lett csak rövid :) Másnap 20 perc sima gyaloglás után a táborhelyre értünk, elég vicces volt, hogy így fogalmazzak. Sebaj, a sátrak összehajtása és a zászlólevonás után kicsit bágyadtan, de elindultunk hazafelé. Otthon, édes otthon!Zsül

„Vértezd fel jól magad a nagye-nyedi fűzfák alatt…”avagy beszámoló a 15. számú őrsvezető képző táborból (15.ÖV-VK)

1. Ha még nem voltál VK-ban, tudnod kell, hogy ez nem nyári jutalomtábor, tehát vizsgák vannak, amikre tanulni is kell.
2. Az egész tábor ideje alatt az egyenruha viselése KÖTELEZŐ.Remélem nem riasztottalak el, de jobb, ha tudod, mire vállalko-zol, ha elmész egy ilyen táborba :)

Miután elindultunk Ipolynyékre, nem is gondoltam volna, hogy életem egyik legjobb táborába megyek. Egész úton a gesztei cserkészekkel beszélgettünk és persze minden 2 beszélge-tés közben himnuszt tanultunk, verset írtunk, tartalmat ismé-teltünk. (Fő a felkészültség…:) ) Megérkeztünk :(. Mindenki fejében gyászos gondolatok ker-ingtek, mikor elment a busz, és tudtuk már nincs menekvés. Miután legyalogoltunk a tábor helyére s elfogyasztottuk az otthonról pakolt elemózsiát, leadtuk a házi feladatainkat, vagyis a herbáriumot, tablót az Aradi vértanúkról és a szerelmes verset, amit mi alkottunk. Ezek után őrsökbe osztottak ben-nünket, megkaptuk a tetőt a fejünk fölé és mentünk sátrat állítani. Elég gyorsan felállítot-tuk kedvenc szaharánkat, ami a 11 napig otthonunkká vált, az éjjeli zászlóvarrások, induló írások, tanulások… helye lett (igaz cipzár nem volt az ajtaján, de semmi sem lehet tökéletes…). Zászlófelvonás után hivatalosan is megkezdődött a tábor. Kb. 45-en voltunk és 11 kiképző keze csiszolt minket, Csajka Tomi (táborparancsnok), Szász Sziszi, Szász Krisztián, Gálik Zoli, Szanyi Zsuzsa, Reitzner Henri, Hanu Pityu, Erdélyi Zsozsó, Kukucs Miki, Szőcs Ili, Baucsek Enikő. 7 őrs működött a tábor-ban. Még a táborbalépéskor ?gyelmeztettek, hogy kizárólag az inaskaput használhatjuk. Csak a táborkapu próba leté-tele után közlekedhettünk a fő kapun (ami persze nem sikerült mindenkinek az első napokban). A napok fő programpontjai az előadások voltak. Ezek közben elültük hátsóinkat és szinte könyörögtünk a népi játékokért. Minden napot tábortűzzel zár-tunk, volt szerelemtűz, népitűz, mesetűz, ki mit tud?-tűz, paródiatűz…és természetesen közös tűz a többi vk táborral. A közös tűz nálunk volt az öv-ben és ott volt mindenki, aki számít, az őv, söv, kcsöv, és a st is. A jelenetek Arany János ballad-áiból készültek. Mivel a 11 napból kb. 7 nap esett fantasztikus sártenger alakult ki a tábor területén, ha kánikula lett volna, biztos rendeztünk volna sárolimpiát:).Egyik este „megtámadták“ a tábort. A nagyenyedi 2 fűzfából ismert Treitzigfritzig és Bórem-bukk csapata, így elkellett hag-ynunk a tábort. 15 perc alatt össze kellett csomagolnunk a hálózsákunkat, habszivacsot, meleg ruhát…. Természetesen mindenki kidobálta a fölösleges cuccait a sátorba, így akkora kupi volt, hogy másnap úgy válogattuk ki a ruháinkat, mint Hamupipőke a magvait. Elin-dultunk a sötét éjszakába. Egész úton erőltetett menetben men-tünk, (mint Radnóti Abda felé) míg végre megérkeztünk. Miután minden őrs kapott 1 nagy fóliát alvásra, szétszórtak minket az erdőben. Nagyon jól aludtunk a szabad ég alatt (igaz kicsit lejtős részen aludtunk, de ez senkit nem érdekelt, hisz olyan fárad-tak voltunk).Másnap reggel minden őrsöt külön-külön, portyára indítottak. Volt ott minden, „hegymászás”, kötélhíd a patak felett, öreg néne őzikéje… és ez mind persze 75 literes hátizsákkal a hátunkon. Visszaérkezésünk után a tábor-ban vizi csata volt, majd csurom vizesen mentünk ebédre.Sajnos elérkezett az utolsó nap. Egész nap vizsgák voltak, hisz számot kellett adnunk a tábor-ban szerzett tudásunkról. Este csaptunk egy hatalmas öv-s bulit. Volt minden, alobalos kaja, puding, tánc, ének, móka, kacagás. Másnap reggel korán keltünk, hiszen szét kellett bon-tanunk kedvenc táborunkat. Eltüntek a sátrak, az őrsi kör-letek, a közös nagysátor..12-kor zászlólevonással lezártuk a tábort, de a szívünkben örökre élni fog. Könnyes búcsút vettünk egymástól, felszálltunk a buszra és hazatértünk.Remélem a beszámoló olvasása után már keresed is a csa-patparancsnok telefonszámát, hogy bejelentkezz a 2005-ös vk táborok valamelyikébe. Nem fogod megbánni.Végül, aki ott volt, ne feledje: mindig mosolyogj és légy vidám. Ja és A LILIOM……..:) Jucu:)