|
|
A
2004-es év gazdag termést hozott a cserkészszövetségünk számára.
Három áldozópappal és egy diakónussal bővült a felvidéki magyar
cserkészek sora. Nevezetesen Borka Iván, Halász Imre, Farkas
Zsolt valamint Vadkerti József személyében.
Mindannyiuk lelkes cserkészek és cserkész-lelkületűek. Azokon a
napokon, 2004. június 12-én (Imre, Zsolt), 2004. július 3-án (József)
és 2004. augusztus 29-én (Iván), az öröm, a szeretet és a boldogság
tükröződött az emberek arcáról. A lelkiatyák, diakónusok és papnövendékek
örültek, hogy új (magyar) áldozópapokkal bővülhetett az egyházi
közösségünk; a hozzátartozók, barátok és ismerősök büszkén és egyben
szeretetteljesen figyelték a szertartást; és még a városbeli arrajárók
is meghökkenve figyelhették a történéseket Érsekújvárban és Nagyszombatban
egyaránt. Igaz,
elképzelni sem tudom, hogy Ők vajon mit is élhettek át abban a két
órában, de azt tudom, hogy mi, cserkészek, hálát adhattunk a Jó
Istennek, hogy négy ily kiváló cserkésztestvérünk ölthette magára
a papi öltözékét.
Iván az érsekújvári cserkészcsapat aktív tagja,
aki minden nyarát a csapattáborokban töltötte. A jubileumi évben
megszerezte a segédtiszti képesítést is. Imre ugyanezen
cserkészcsapat tagja, 1993-tól őrsvezető. Aktivitása talán kicsit
visszafogottabb az Ivánénál, de lelkülete és cserkészmúltja példaképül
szolgálhat minden ifjú cserkész számára. Zsolt
zsitvabesenyő szülötte. Mivel szemináriumba vonulása után nem volt
alkalma önálló csapatot alakítani, így az udvardi csapat tagja,
1993-tól őrsvezető. Sportos életstílusa, ami leginkább a fociban,
kerékpározásban és a futásban nyilvánul meg, az evangelizáció eszközévé
válik számára. József udvardi származású, négyük
közül a legfiatalabb cserkész. Egy éve tett fogadalmat a kelecsényi
csapattáborban. Tanulmányait a római Pontificia Universita Lateranense
teológiai karán végezte. Idén szentelték diakónussá a nagyszombati
székesegyházban. A rengeteg közös cserkészélményeinknek köszönhetően
mára nemcsak egy igaz cserkészeket, hanem három cserkész lelkipásztort
és egy cserkész szerpapot köszönthetünk személyükben! Sportosan
szólva, ahogy az már elhangzott Zsolti elsőmiséjén is, bizony számukra
a „nagy mérkőzés“ elkezdődött. Ezek után tényleg nincs más dolguk,
csak hogy az Úr csapatában méltóképpen megállják a helyüket. Reméljük,
és egyben kérjük is, hogy cserkész-testvéreinket mindig a jóra vezessék,
ne engedjék letérni a helyes útról, lélekkel és élettel töltsék
el mozgalmunkat, hogy “százszoros termést hozzanak”. Mindehhez a
jókívánságokat már bőven megkapták ?; úgyhogy gondolataimat lezárva:
remélem ezek után nem lesz gond, melyik lelkiatyát hívni az egyes
cserkésztáborainkba! További Jó Munkát!!! |