2004/11 éves

Previous | Home | Next

"Milyen sok, és mégis kevés, 11 év..."

Rohanó világunkban a hétköznapok nehézségei mellett az ünnepek adnak erőt, hitet, új tartalmat életünknek. Meggyőznek mindannyiunkat arról, hogy időnként meg kell pihenni, visszatekinteni és ünnepelni. 2004. május 8-a egy ilyen alkalom volt. Egy év után ismét találkoztunk a kopjafánál mi cserkészek, szülők, barátok.
Bizonyára kíváncsiak vagytok, ki hogyan érezte magát ezen a májusi napon, amelyet a csapat apraja - nagyja együtt töltött.

 

Réku egy vezető szemével nézte a rendezvényt:

"Május 8-án ünnepeltük csapatunk 11. születésnapját. A kopjafánál 15:00-kor elkezdődött a megemlékezés. Tóth Katalin verssel, Hodek Anita beszéddel köszöntötte a jelenlevőket. A megemlékezést megtisztelte jelenlétével Török András, a körzeti cserkésztanács elnöke; Salgó József, Salgó Tibor és Farkas Tibor öregcserkészek és végül, de nem utolsó sorban Dékány Marianna, a helyi alapiskola igazgatóhelyettese. Szülők, nagyszülők csak páran akadtak, a rossz időnek köszönhetően.
A kopjafát Hodek Anita, Andrejka D. Gábor és Vadkerti Balázs koszorúzta meg. A koszorúzás alatt Salgó Vicky (Zsilett) szerzeményét énekelte Vicky, Jucu és Zolti, ami erre az alkalomra íródott.
A megemlékezést követően átvonultunk az alapiskolába, ahol megkezdődtek a kézműves foglalkozások: gyöngyözés, hajó és sípkészítés, batikolás, üvegfestés, szalvétatechnika. A kézügyességek után folytatódott tovább a "buli" sok játékkal. A játékok után diszkóztunk, D. Gabi volt a dj.
A kiscserkészekért és kiscserkészjelöltekért 21:00 -ra megérkeztek a szülők.
A buli folytatódott tovább éjfélig, igaz, ekkor már csak páran voltunk, ettől függetlenül nagyon jól szórakoztunk. Köszönet a szervezőknek! JM!"

Dóri cserkészként így számol be az eseményekről:

"Szombaton 15:00-kor az iskolából indultunk a kopjafát megkoszorúzni. Szerencsére nem tartott sokáig. Utána visszamentünk az iskolába, és kezdődtek a kézügyességi foglalkozások, pl. szalvétaragasztás, batikolás, üvegfestés, gyöngyfűzés... Ez 19:00-ig tartott. Ezt követően különféle játékokat játszottunk, de nem mindenki. Azután volt egy olyan játék, ami szerintem mindenkinek tetszett, ez volt a Skóttánc. Volt disco is, de én ekkor már mentem haza."

Tina kiscserkészként így ír a buliról:

"Május 8-án izgatottan ébredtem. Már vártam a délutáni programot. A Rózsa őrsnek délután kettőkor kezdődött az egész, mert őrsi összejövetelünk volt, ahova kellett vinni minden cuccot, mert már nem lehetett hazamenni. A három órai koszorúzás már eleve jól kezdődött, mert sokkal rövidebb volt, mint a tavalyi. 16:00-kor kezdődött a kézműves foglalkozás, ami nagyon tetszett. Még a batikolt póló is, annak ellenére, hogy nem zöldet akartam. Ezután került sor a bulira. Sok játékot játszottunk. Nekem a legjobban a Skóttánc tetszett. Ez a buli nagyon tetszett, talán a legjobb amin eddig életemben részt vettem."

Egy cserkészjelölt gondolatait:

"Cserkészéletem eddigi legjelentősebb eseménye volt csapatunk 11.évfordulója. Abból a szempontból is, hogy végre olyan akcióban volt részünk, ahol együtt volt az egész csapat, és ezáltal jobban megismerhettük (mi újoncok) cserkésztestvéreinket. A megemlékezés a kopjafánál kezdődött, ami számomra azért tetszett, mert egyszerű és mégis sokatmondó volt (és nem kellett sokat állnom). Az ünnepség után "átmeneteltünk" az alapiskolába, ahol elkezdődött a buli a kézműves-délutánnal. A folyosón temérdek kaja várt ránk. Számomra a legérdekesebb a batikolás és az üvegfestés volt, szép trikókat batikoltunk (köszönet érte Jucunak). Sajnos a buliról hamarabb el kellett mennem, mert másnap horgászversenyre mentem (2.hely). Így is nagyon jól éreztem magam." Vad Bal

Köszönöm, hogy megosztottátok velünk gondolataitokat, érzéseiteket az ünnepséggel kapcsolatban! Azt nem tudhatom, hogy a többiekre milyen hatással vannak ezek a sorok, de számomra választ adtatok egy olyan kérdésre, amit az utóbbi időben egyre többen és egyre gyakrabban tesznek fel nekem. "Tulajdonképpen miért is vagy Te még mindig cserkész?" Eddig nem igazán tudtam rá megfelelően válaszolni, mindig valamilyen jól bevált közhelyet hívtam segítségül. Ti viszont e pár sorban megadtátok számomra a választ. Hálás vagyok ezért, köszönet érte. Köszönöm!
Végezetül pedig szeretnék ahhoz a 63 cserkészhez, kiscserkészhez, cserkészjelölthöz szólni, akik eljöttek erre a csapat-összejövetelre. Remélem Ti is jól éreztétek magatokat és sikerült új barátokat szereznetek a csapaton belül. Hisz tudjátok: "A barátok az Isten ajándékai, hogy vigyázzanak ránk." Dandi