A Tömörkény utcai cserkészház
A múltkor, már 2-3 hete is annak, Hegedűs Viki, a Dili-Hopp őrs tagja,
első helyezett lett a cserkészek szavalóversenyén.. Így továbbjutott Pestre,
ahová megyünk. Négyen mentünk: Viki, Judit, Zolty és én, (szintén) Wicky.
Autóval elmentünk Komáromba, ahonnan vonattal elzötyögtünk Tatabányára,
onnan pedig a immár említett Budapestre.
Kisebb szerencsével eljutottunk a szavalóverseny színhelyére, a Tömörkény
utcai cserkészházba. Ez a ház óriási volt és 2 emeletes. A földszinten
egy kiállítás volt, amit meg néztünk. A cserkészek (többnyire lányok)
elmondták verseiket (egy szabadon választottat és egy kötelezőt), aztán
én megállapítottam, hogy úgy kb. Viki lesz az első. Sajnos ez nem így
lett, de ha nem is az első, a második azért lett. Viki szerény, de én
megmondom helyette is, hogy nagyon jól szavalt :)))
A szavalónak vége volt, (közben kaptunk egy kis kaját is), de nekünk eszünk
ágában sem volt kedvünk hazajönni. Fél kettőkor találkoztunk Jakab Judittal
(J. J.) aki már járt Udvardon karácsonytájt. (Azt a cikket is én írtam.)
Zoltival beszéltek a jövőről (húúú ez nagyon komolyan hangzik), mi meg
közben bevásároltunk a Fornetti cég egyik kis "bódéjánál" péksütikkel
:)))) Én meg vettem egy könyvet. Ezután sétálva elmentünk a terror házába!!!
Nagyon ledöbbentő hely volt ott lenni, ahol régebben emberek haltak meg
és szenvedtek az egyszerű, mégis szörnyű kivégzési módszerek révén. Akit
egy kicsit is érdekel - és nincs klausztrofóbiája - menjen el, és döbbenjen
le ő is. A metrózásoknak vége, megyünk a Keleti - pályaudvarra.
Igaz, volt még egy óránk a vonatig, azt elsétálgattuk, aztán felültünk
a zsúfolt vonatra. Olyan 7 körül érkeztünk Komáromba és 30 perc után hullafáradtan
haza. (És a Zolti mehetett a szülők - tanítók báljába - hullafáradtan,
de büszkén, élményekkel és korgó gyomorral.:))))
Wicky
