Szombat
estét már mindenki várta, bele értve engem is. Nem tudtam elképzelni,
hogy milyen lehet egy bál, egy CSERKÉSZbál.
Eljött a várva várt nap, már mindenki reggeltől készülődött. Végre este
lett. Elindultunk. Az autóban azon filóztunk, hogy ez nem lehet igaz.
Mi nem mehetünk bálba? Hát, de mégis!!! Ugyanis odaértünk.
Kétszázhetven cserkész gyűlt össze erre a bálra. Mindenkinek az iskolába
kellet menni. Az iskola előtt fölsorakoztunk és fáklyákkal és mécsesekkel
szegélyezett úton átvonultunk a kultúrházba, ahol már mindem tökéletes
volt. Még előttünk megérkezett az uralkodó az udvarhölgyével. Mielőtt
bementünk volna megálltunk a kultúrház előtermében, hogy mindenki megigazíthassa
magát, mert be kellett menni a királyi pár elé. Ahogy bementünk és meghajoltunk
előttük, leültettek minket a helyünkre. Mi a geszteiek mellé ültünk.
Aminek természetesen örültünk. Mindenki leült, és itt következett számunkra
a rémálom. Köpi fölment a színpadra és megkérte az első bálozókat, hogy
menjenek ki. Hát mivelhogy mi is először voltunk bálban, ezért kimentünk.
Felsorakoztattak minket egy hosszú sorba és kaptunk egy fél szívecskét
amire az volt írva, hogy "Várom a párom" és egy szám. Az enyém
a hármas volt. A fiúkat is felállították egy hosszú sorba és ők is kaptak
egy fél szívecskét, amire az volt írva, hogy "Keresem a párom"
és egy szám. Mint minden lányt, engem is megtalált a "partnerem".
És így felsorakoztunk, ahogy hívtak minket, úgy be is mentünk. Eltáncoltuk
az elsőbálozóknak szánt keringőt. Hát így kezdődött el a bál. Le sem
ültünk egész este, csak táncoltunk. Mivel, hogy egy igazi bál nem lehet
bálkirály, és bálkirálynő-választás valamint tombola és díjak nélkül,
így mi is vettünk tombolákat. Sikerült nekem is nyernem!!!: Én hoztam
el a palástiak második díját. Aminek természetesen mindenki örült. Legalább
lesz mivel megmelegíteni a táborban a vacsoránkat!!! :-)
Jó és szép bál volt. Gazdag emlékekkel tértem haza. Temélem, hogy jövőre
sem hagyom ki ezt a bált. Ajánlom minden 15 év feletti cserkésznek.