Kaszap István 1916. március 25-én született Székesfehérvárott. A család öt gyermeke közül Pista harmadik. Atyja postaellenőr. Szerény ember, aki naponta sok időt fordít imára. Gyermekeit már kiskoruktól Isten szeretetére, bensőséges vallásosságra nevelte. Az édesanya jólelkű, gondos, szorgos háziasszony, akivel a gyermekek együtt végzik az esti imákat. Elkísérik szüleiket a templomba, és a vasárnapi szentmisén a szószék közelében állnak. Pista 9 éves korában járult első áldozáshoz. Kisgyemekkora óta pap szeretett volna lenni.

Középiskoláit a cisztercita szerzetesek gimnáziumában végezte. Tanárai, iskolatársai szerény, jellemes, vallásos ifjúnak ismerték. A gimnázium első éveiben jórendű tanuló volt. Később érdeklődési köre igen kitágult. Olaszt, franciát, németet, spanyolt tanult, rengeteget olvasott történelmi és tudományos könyveket. Sohasem lehetett könyv nélkül látni.

Tudásvágy és érdeklődés eredményezte, hogy az iskolai tantárgyakban fokozatosan annyira hanyatlott, hogy a hatodikos félévi értesítőben két elégséges és rajzból elégtelen jeggyel, csak elégséges tanuló volt.

Hivatás

Ekkor rádöbbent, hogy papi hivatását kozkáztatja ezzel. A nyelvek tanulását a nyári vakációra hagyta, az iskolai tanulásnak szorgalommal és lelkiismeretességgel látott neki. Sohasem akart a többiek közül kitűnni.

Két és fél évig tartó, soha nem hanyatló, óriási, megfeszített szorgalommal elérte, hogy a mulasztásokat pótolta. Az érettségin mint az osztály egyik legjobb tanulója, színjeles bizonyítványt nyert.

1931. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünneppé avatták a gimnáziumi Mária Kongregáció tagjává. Éppen ezen a napon lett 15 éves. Kötelességeit mindig hűségesen teljesítette.

Kaszap István mint cserkész

A cisztercita cserkészcsapatnak is tagja volt. Minden munkából lelkiismeretesen kivette részét. Évközben a könyvkötőműhelyben dolgozott. A nyári táborozásokon is részt vett. Később őrsvezető lett.

Kiváló tornász volt, és nagy tesi erőre s ügyességre tett szert. A versenyeken több kitüntetést és érmet nyert. Így három nagy arany, egy kis arany, egy nagy ezüst, két kis ezüst, három nagy bronz és négy kis bronz éremmel tüntették ki. A székesfehérvári tankerület ifjúsági bajnoka lett.

Belépés a szerzetesrendbe

Már régóta szerette volna Istennek szentelni életét mint szerzetespap. 1934. június 30-án belépett a Jézus Társaságába és a budapesti Manrézában kezdte meg újoncéveit. A lelkigyakorlatokkal nagy összeszedettséggel és komolysággal végezte.

Az újoncélet apró gyakorlatait teljes buzgósággal teljesítette. Az alacsonyrendű munkát is szolgálatkészen és örömmel végezte. Sokat imádkozott elöljáróiért, szerzetestestvéreiért.

Gyermekkorában egymás után törtek ki rajta a betegségek különböző fajai. Már kevéssel a szerzetbe lépése után elvesztette hangját. Manduláit kellett kezeltetni. Ízületi fájdalmakat kapott. Szótlanul tűrte a fájdalmas kezelést. Magas láza is volt. Majd mandulagyulladással dőlt ágynak. Gennyes kelések keletkeztek a testén. Ezt mellhártyagyulladás követte. Ezután mély gennyes daganat keletkezett a combján. Maga kérte a szentkenetet. A vérmérgezés annyira elhatalmasodott rajta, hogy az orvosok lemondtak életéről. Szent József napján súlyos műtéten esett át. Szótlanul tűrte fájdalmas kezelését. Orvosai csodálták lelkierejét és türelmét. Már feküdni is alig tudott, enni és beszélni sem igen volt képes.

A szenvedés órái

Szenvedéseit és betegségét Isten kezéből fogadta. Nagyhét utolsó napján voltak a legnagyobb fájdalmai. Buzgón apostolkodott a Szív újsággal, és buzdítására többen elmentek a májusi litániára, szentmisére. Szeretete oly hősies és nagylelkű volt, hogy a bűnösök megtéréséért "sokat és sokáig" akart szenvedni.

Főképp a hivatása miatt fájdalmas aggódás gyötörte. Tudta, hogy az állapota nem javul.

Ő maga közölte szüleivel a hírt, hogy még nem gyógyult meg, s így felépüléséig vissza kell térnie hozzájuk. Távozása előtt a szerzetesrendtől igazolványt kapott. Magával vihette szerzetesi feszületét. Amíg jobban volt, elment szentmisére.

Megint megbetegedett, kórházba kellett szállítani. Ismét felvette a szentkenet szentségét. Kivették a manduláit. Sebe igen lassan gyógyult, 10 napon keresztül csak folyadékot evett.

Hazatérésének napján láza magasra szökött. Másnapra nem tudott beszélni. A torkában lévő daganat miatt már igen nehezen lélegzett. Eszméletét vesztette. Gégemetszést végeztek rajta. Írásban papot kért, de mire a pap odaért, már elvesztette eszméletét.

1935. december 17-én, reggel kb. 6 óra 10 perckor lépett át az örökkévalóságba. 19 évet, 8 hónapot és 22 napot élt ezen a földön.

Kaszap István üzenete

Életének utolsó perceiben néhány soros írásban így búcsúzott szüleitől: "Isten veletek! Odafönn találkozunk. Ne sírjatok! Mennyei születésnap ez. A jó Isten áldjon meg benneteket!"

Látogasd meg: www.kaszapistvan.hu